ZAKLATÁS, BÁNTALMAZÁS – tehát egy pár ember kipipálva, de hol a többi?

KERO-ügy… Igen, kipipálhatunk megint egy zaklatót, egy bántalmazót, egy üvöltözőt. Ment a süllyesztőbe, meglakol. De könyörgöm! Hol a többi? Mi lesz a többivel? Nem csak a rendezők, színészek és médiából ismert emberek között vannak zaklatók! Nézzünk csak bele a munkahelyekbe! Hol vagytok emberek, akik felszólaltok azért, mert a főnökötök megaláz, kicsinál, üvöltözik, mint egy idióta akármiért is! Miért hagyjátok!? Miért hagyjuk? Mert abban a szférában még mindig a “kis ember” marad alul!
Főnökök, akik érvényesülni úgy akarnak, hogy terrorizálnak, uralkodnak és tönkre tesznek.
Nézzünk csak bele családokba, ahol a feszültségeket a családfő a családtagok terrorjával vezeti le, tönkre téve azok lelkivilágát, életét. Nem beszélve a lelki terrort alkalmazó abnormális, szellemileg zakkant emberekről, akik még fel se fogják, hogy mit tesznek családtagjaikkal.
Miért hagyjuk?
De valami talán már elindult országszerte – vagy csak naiv vagyok? De miért tudnak bántalmazók, zaklatók simán tovább élni társadalmunkban? Miért?
Miért kell hallanunk sok-sok történetet arról, hogy a főnök hogyan alázza meg a dolgozókat és nem tudnak mit tenni, mert ha megszólalnak, akkor még őket tipornák porba, vagy ha meg is szólalnak az őket ért sérelmekről, akkor csak újabb üvöltözést kapnak, nem beszélve a lefokozásokról, a munkában való megszégyenítésekről, ellehetetlenítésekről. Mert megtehetik. Az emberek meg félnek. Vagy nem tudják bizonyítani, vagy ha tudják is, mindig a főnök az, aki győz.. Mert az a tisztességes ember, mert főnök? Csak akinek magas titulusa van, csak annak lehet igaza? De, ha meg egyértelmű az ügy, akkor lehet pereskedni. Persze! Évekig.. És kinek van arra pénze? Általában annak, aki jobban tud fizetni azért, hogy a végén az ügy számára kedvezően alakuljon.
Miért tehet olyat egy volt férj, hogy a saját vélt, vagy akár igaz sérelmei miatt felhasználja a gyerekeket is a bosszúra, lelkileg terrorizál és a gyámügy meg még bele is segít, mert annak feladata csak a paragrafusok betartatása. Hol van közben a gyerek érdeke? Sehol! Nem erről szól az egész.
És hol van az igazságszolgáltatás, mikor a volt férj autóval megy neki az anyának, mert az a gyerekei érdekeit szeretné érvényesíteni az apánál? De mindig van egy jó haver az “igazságszolgáltatás” vonalán, aki besegít elsikálni az ügyet. Aki meg fel lett lökve autóval, az meg fizikai, lelki fájdalmaival élhet tovább, sőt még őt gyanúsítják meg azzal, hogy lehet, ő szaladt direkt (!!!) az autó elé. Infantilizmus jegyei mindenhol.
Nyílt titkok ezek úgy, hogy mindenki átlátja, de konkrétan bizonyítani nem lehet. Erre mindig van mód, hogy ne lehessen. Mindenki mögött van egy jó haver, aki segít. “Kis ember” sose győzhet. 
És most jövök rá, hogy egyszerűen képtelenség felsorolni az összes abúzus fajtát, sérelmeket, sértéseket, igazságtalanságokat, amiket manapság az emberek kénytelenek elviselni nap, mint nap, mert annyiféle sérelem van. NINCS lehetőség az igazságra, a büntetésre, hogy ezek az emberek rájöjjenek, hogy mit csináltak és az nem normális, amiért a társadalom kiveti magából az ilyen embereket.
Kiveti.. Csak szeretnénk, ha már végre kivetné…
Miközben ezeket mind leírom, lázasan jár az agyam, hogy vajon melyik pontja az az írásomnak, ami miatt kicsinálhatnak, feljelenthetnek, piszkálhatnak és megkeseríthetik az életemet. 
Hiszen én is csak egy “kis ember” vagyok a sok közül…